Just Cause 2
Az előző konzolgeneráció egyik legellentmondásosabb játéka volt a Just Cause. Az óriási, akkoriban különösen gyönyörűnek számító játéktér és remek ötletek ellenére a játék komoly problémákkal küszködött: a mesterséges intelligencia nem igazán remekelt, a küldetések egyhangúak voltak, és a hatalmas terület ellenére kevés lehetőség adódott az igazi szórakozásra. Ennek ellenére volt valami báj az első részben, amit leginkább a siklóernyőzésben lelhettek meg a produktumra elegendő időt áldozó játékosok. Az extrémsportok szerelmesei így megtalálhatták a számításukat, a pocsék harcrendszer ellenére ideig-óráig kellemes kikapcsolódást nyújtott a siklóernyővel való közlekedés. A folytatás szinte minden szempontból jobban sikerült, mint a kétarcú előd; igaz, ettől a játék még nem lett tökéletes.
A helyszín ezúttal is egy hatalmas szigetcsoport, ahova a főszereplő, Rico Rodriguez titkosügynök egy banális ügy folytán érkezik. A történetre nem is érdemes szót pazarolni, hiszen leginkább a nyolcvanas évek B-kategóriás titkosügynökös filmjeiből lett összeollózva az egész; a Just Cause 2 esetében azonban a gyenge cselekmény tökéletesen megállja a helyét. A játékba belemerülve ugyanis nem igazán akarunk komoly csavarokat és drámai végkifejletet látni, sokkal inkább indokokat keresünk arra, hogy a szigeteken található összes épületet porig rombolhassuk. Erre az egy dologra tökéletes a Just Cause 2 sztorija, aki viszont mélyebb cselekményt akar, az messziről kerülje el a játékot. Akinek azonban nincs igénye a mélyebb mondanivalóra, illetve nem gondolkodik el a történéseken, az remekül fog szórakozni.
A főszerepet Rico mellett ezúttal is a siklóernyőnk, valamint a vonóhorgunk kapja. E két eszköz jelentősen meggyorsítja utazásainkat, ám most a harcból is jócskán kiveszik a szerepüket. A Just Cause varázsa éppen nekik köszönhető; a lehető legőrültebb kaszkadőrmutatványokat hajthatjuk végre a segítségükkel, legyen szó egy sima utazásról, vagy a legnagyobb harcokról. A vonóhorog fegyverként is használható, s a vele kivitelezhető támadások gyakran csalhatnak mosolyt az arcunkra. Az ellenfeleinket nem csupán magunkhoz ránthatjuk közelebb a segítségével, hanem egyéb tárgyakhoz is hozzáköthetjük őket. A közelben van egy gázpalack? Kapcsoljuk csak össze vele az életünkre törő katonát, lőjük meg a tartályt, és figyeljük, ahogy áldozatunk ordítva repül a levegőbe. Fákhoz, épületekhez ugyanúgy hozzákapcsolhatjuk az ellenségeket, de a legjobb móka, ha járművekkel tesszük ugyanezt.
A cikk folytatásához kattints IDE!
